“Ov’ancor le sirene uson cantare”

Boccaccio roppant terjedelmű latin munkásságának a Buccolicum carmen talán a legkevésbé kutatott darabja. Jóllehet ez a tizenhat eclogából álló, mintegy szellemi-politikai önéletrajzként olvasható gyűjtemény a bukolikus költészetet alapjaiban megújító Petrarca hatására formálódott, Boccaccio, jelentősen eltávolodva mesterétől, a műfajnak megint újabb változatát hozta létre. Ennek az eltávolodásnak egyik legföltűnőbb megnyilvánulása a Buccolicum carmen szövegében található, zavarba ejtően gazdag ókori mitológiai, földrajzi és történeti névanyag, amely, nem függetlenül a szerző mitográfiai, geográfiai és historiográfiai tevékenységétől, példátlan mértékben szélesíti ki a pásztori műfaj elvileg szűkre szabott határait. Az előadás e sokrétű műveltséganyag áttekintésére tesz kísérletet, egyszersmind azt is vizsgálva, hogy az életrajzi, politikai és spirituális élmények allegóriáiként olvasható eclogák integumentumát alkotó klasszikus utalások szövedéke miként segíti elő a rejtett értelem föltárását